Magyarország 2020-ban újabb világeseményt rendez, a katolikus hitvallást megerősítő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.  Nem olimpia, de azért mégis villanthat valamit a katolikus világban Magyarország! De mit keres ennek az előkészítő bizottságában a Kúria és az Alkotmánybíróság elnöke? 

Bár illene értenem a katolikus oltáriszentség (eucharisztika) misztériumát, kb. annyira tudom felfogni, mint mondjuk a lubavicsi csodarabbi mondandóját. Tehát az eucharisztika fogalom rejtélyének föloldását nem az alábbi bejegyzéstől kell várni!

Az előkészítő bizottság tagja többek között a rendezvény védnökségét „életre hívó” Erdő Péter katolikus bíboros. A bizottság elnöke a többszörös elnök Áder János köztársasági elnök; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes,Tarlós István főpolgármester, Pintér Sándor belügyminiszter, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Ők nyilván ihletetten tudnak majd prédikálni az eucharisztika misztériumáról. 

A tervek szerint az eseményre – legalábbis erre hivatkozva - 20 milliárd forint  állami támogatást adnak (a pénz elosztását éppen nemrég változtatták), ezen belül egy új, nagy befogadású csarnok építését is tervezik 

Volt már ilyen kongresszus Budapesten, 1938-ban. Akkor az Eucharisztikus  Világkongresszus első eseménye több ezer rendőr részvételével az államrendőrség szentáldozása volt a Bazilikában. „Ha a rendőr imádkozik, nyugodt lehet a család, a hitves, a társadalom és a haza” – fogalmazott akkoriban az egyik szónok. Olyan szép, hogy egy konyhai falvédőre is föl lehetne hímezni. ..

Mint említettük, az egyik védnök Orbán újrázó belügyminisztere, Pintér. Ennek ellenére valószínűtlen, hogy 2020-ban a magyar rendőrség a Bazilikában egy hasonló szentáldozással növelné a Kongresszus fényét. Persze élvezettel figyelném, ahogy Pintér élő adásban, egy misén magyarázná a szentség csodáját; de a belügyminiszter mostani, oltári szerepvállalását egy nagy tömegeket vonzó, országos turisztikai esemény biztonságért való felelősség indokolja. 

Tarlós részvétele praktikus szempontokból jobban megkérdőjelezhető. Budapesti főpolgármesterként magától értetődő lenne a szerepe ebben az idegenforgalmi rendezvényben, de ezek az istenverte katolikusok szeretnek gyalogolni, például körmenetben! Márpedig az autóközlekedést piedesztálra emelő Tarlós az ilyen sétafikálókat – az ide-oda futkosásról ne is beszéljünk - eléggé rühelli. Lehet, hogy a főpolgármester úgy hiszi, hogy autós felvonulás is lesz, mert jön Ferenc pápa a pápamobillal? Vatikáni forrásaink azonban határozottan állították, hogy a pápa nem jön Budapestre ez alkalomból, de Tarlóst egyébként se engednék beülni a pápamobilba! Tarlós szerepe tehát mindenképpen feleslegesnek tűnik.

Áder János fővédnöksége még inkább beleférne ebbe a konstrukcióba, bár megjegyzendő, hogy 1938-ban a protestáns Horthy „természetesen” nem lehetett védnök a katolikus rendezvény fölött, így maradt Horthyné. Felekezeti okokból Orbán Viktor sem jöhetett most szóba, Orbánnéval ezzel kapcsolatban nem jelentek meg hírek...

Az eddig említettek szerepvállalása még csak-csak magyarázható, az viszont már a legkevésbé sem, hogy mit keres az ilyen hitvalló rendezvény védnökei között a magyar bíróság két csúcsszervezetének, a Kúriának és az Alkotmánybíróságnak az elnöke, Darák Péter és Sulyok Tamás?

Ha ők úgy gondolják, vallják meg a hitüket a templomban, a barátaik között, vagy ha már nincs templomuk, ott, ahol hitük szerint kell! Az elvileg független bíróságok első embereitől nem fogadható el az ilyen szerepvállalás!

Főbíráink a hitbuzgalmi szeánszaikon védnöki pozíciójukban is befolyásolhatják, hogy a 20 milliárdra tervezett, minden bizonnyal többszörösére emelkedő állami támogatásokat a szentlélek akaratának megfelelően folyatják-e el, vagy sem! Később aztán bíróként esetleg ítélkezhetnek, vagy befolyásolhatják annak megítélését, hogy történt-e visszaélés az általuk is ellenőrzött pénzosztásban?

A szentségit!

Tarlós István főpolgármester (korábbi óbudai polgármester) kétségtelenül első számú felelőse annak, hogy árvízveszélyre hivatkozva megváltoztatják az óbudai Rómain a Duna-part mai jellegét, kivágnak rengeteg fát. Ha valaki ezért dühös rá, akkor nyugodtan lefasisztázhatja őt. Rohadt kommunistának is nevezheti. Akár el is rappelheti a két fordulatot, tetszés szerint váltogatva azokat. Attól viszont mindenkit óvnánk, hogy emiatt pl. korrupt köcsögnek nevezze Tarlóst! Legalábbis ha jól értettük a Kúria egyik korábbi ítéletét, amit most elvi jelentőségűnek nyilvánított a legfőbb bírói testület (11/2017. számú büntető elvi határozat). A bíróságoknak tehát a jövőben figyelemmel kell lenniük erre az ítéletre.

Még 2011-ben történt egy faluban, hogy az önkormányzat – forma szerint jogszerűen – ki akart vágatni jó pár fát. Az egyik lakos ez ellen már korábban is tiltakozott, „az önkormányzat és vezető tisztségviselőinek tevékenységét éles kritikával illette”. A fakivágás napján a helyszínen is tiltakozott, és a szintén ott lévő polgármesternek azt mondta, hogy „maga fasiszta”, majd kisvártatva azt is, hogy „rohadt kommunista”.

A polgármester megbántva érezte magát, ezért büntetőeljárást kezdeményezett. A jogerős ítéletben az indulatos helyi polgárt a két rendbeli rágalmazás vádja alól fölmentették, de becsületsértés miatt – de csak a fasisztázásért (!) - megrovásban részesítették. Ő ezután felülvizsgálatért a Kúriához fordult, amely most azt állapította meg, hogy amit tett, az nem bűncselekmény, tehát hatályon kívül helyezték a megrovást. A Kúria 73 pontban foglalta össze az ítéletét. Érezhetően úgy fogalmaztak, hogy mi laikusok is értsünk belőle valamit, érdemes tanulmányozni. 

A rágalmazást és a becsületsértést gyakran keverjük. „A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy”, pedig jogilag nagyon súlyos a különbség közöttük. A rágalmazás egy tényszerű állítást tartalmaz, egy eseményt, egy történetet idéz föl, amit valóságosnak hihetünk, nagyobb a hitele. Napi politikai példával élve (ez természetesen nem a bíróság példája!), ha Gyurcsány Ferenc nem bizonyítja az egyébként zavaros állítását Orbán zsarolhatóságáról, akkor bizony rágalmaz.

Ha valakire azt mondják, hogy valamit ellopott, az rágalmazó tényállítás. Ha azt mondják tolvaj, akkor az csak becsületsértés.

A becsületsértés ugyanis értékítéletet fejez ki. Az „Áder János elvesztette köztársasági elnök jellegét” rigmus becsületsértő (ez sem bírósági példa), de olyan, amivel „a becsületsértő a saját értékítéletét adja tovább”, tehát a megengedhető véleménynyilvánítás kategóriájában tartozik. Különösen közszereplő esetében.
Fasisztázni, kommunistázni csak úgy, nagy általánosságban, „konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekménye említése nélkül – nem tény… nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”. Ezért nem fér bele sem a rágalmazás, sem a becsületsértés kategóriájába. A magunk részéről erősen kételkedünk ugyan az érvelés helyességében, de inkább alakítsa ki mindenki a saját véleményét! A Kúria szerint egyébként a becsületsértés fogalmát a törvény „nyitott” módon határozza meg, tehát az ítélet meghozatalában különösen nagy az eljáró bíróság szerepe.

A Kúria többszörösen is körbejárta a problémát. „… a tények meggyőző ereje nagy... ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek”. Tehát ha Gyurcsány azt mondja Orbánról, hogy fasiszta/kommunista, az emberek könnyen megvonják a vállukat, mert ez inkább csak Gyurcsány értékítéletéről, politikai érzékéről vall. Ha az Orbán által elsíbolt milliárdokról mond konkrétan valamit, akkor ez olyan állítás, ami után a választópolgár alakít ki magában egy véleményt Orbánról, és ez sokkal erősebb hatású lehet, mint Gyurcsány bármilyen becsületsértő véleménye. A „becsületsértő kijelentéseknek /ugyanis/rendszerint nincs konkrét tartalma”.

Tehát, ha – elnézést a következő bonyolult idézetért! - „önmagában (csupán) azt mondják /valakiről/, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni.” A Kúria részben ebből vezette le azt, hogy a fasiszta/kommunista jelző nem más, csak értékítélet. Ezt pedig nem szabad büntetni!

A Kúria kiemelte, hogy a jogerős ítéletben helytelen volt kiemelni a fasisztázást a két gyalázkodás közül. (Mint csípősen megjegyezték, ez az 1990 előtti jogfelfogás!) Ha már elítélték a helyi polgárt, mindkét fordulatért kellett volna! De a fenti érvelés alapján egyik szidalmazás sem bűncselekmény…

A Kúria határozata alapján tehát úgy gondoljuk, ha valaki a fakivágás miatt korrupt köcsögnek nevezné Tarlóst, azzal a korrupció tényét bizonyosan állítana, amit bizonyítania is kellene. A köcsög fordulatról pedig évekig elmerengene a bíróság arról, hogy rágalmazás, vagy becsületsértés…

Mindettől függetlenül jó lenne, ha a fasisztázásnál, kommunistázásnál végre szellemesebb fordulatokkal tudnánk becsmérelni egymást!

Lang Márk

A hét elején a sajtóban - változatos megfogalmazásokkal - végigpörgött az a torz hír egy lehallgatási ügy kapcsán, "hogy a Kúria is megállapította, hogy a közmédiában nem bűncselekmény egymás lehallgatása”. Ez persze nettó hülyeség volt, hiszen a legfőbb bíróság nem nyilváníthat véleményt egy olyan konkrét ügyben, amit vádemelés nélkül lezártak. De a torzításért elsősorban az ügyészség rendkívül félrevezető közleménye a felelős.

Mint emlékezetes, 2016 márciusában lehallgató készüléket találtak az MTVA megbízott igazgatójának a szobájában. Tiltott adatszerzés miatt indult nyomozás, kiderült, hogy a lehallgatás házon belülről történt. Az ügyészség egy éven belül, idén februárban lezárta a nyomozást, mondván, a cselekmény nem bűncselekmény, mert „az MTVA irodái, illetve tárgyalói nem lehetnek a tiltott adatszerzés elkövetésének helyszínei”. Ezt a képtelen érvelést az ügyészség nem volt hajlandó részletekbe menően megmagyarázni, csak a „töretlen jogalkalmazói gyakorlatra” hivatkoztak, egyetlen példa nélkül.

Most úgy tűnik, egyetlen eset erejéig, a Kúria segítségével koncepciós eljárásban kreáltak egy „töretlen jogalkalmazói gyakorlatot”. Annak az árán is, hogy egy szemétláda perverz – amúgy is enyhének tűnő – büntetését megsemmisítették…

A Zalaegerszegi Járásbíróság 2015 decemberében elítélt egy férfit (az elítélt neme csak feltételezés a részünkről), mert munkahelyének női mosdójában/WC-jében mozgásérzékelő kamerát szerelt fel. A bűncselekmény részleteit nem ismerjük, a bíróság nem adott róla tájékoztatást. Az ügyben még tárgyalást sem tűztek ki (ennek jogi jelentőségére most nem térünk ki), hanem a bíróság egy végzéssel tiltott adatszerzés miatt másfél év próbára bocsátotta a filmezőt. Azaz kapott egy ejnye-bejnyét! 

A normális jogérzék alapján már az is elfogadhatatlan, hogy egy WC-s kukkolás esetén tiltott adatszerzés legyen a vád! Az nem baj, ha emiatt is elítélik a tettest, de hát itt alapvetően az emberi méltóság megsértéséről van szó! A 2015 decemberében meghozott zalaegerszegi jogerős ítélet után aztán váratlanul a kukkoló javára, büntetésének enyhítése érdekében az ügyészség tett indítványt! Az, amelyik vádat emelt, és elfogadta az eredeti ítéletet! 15 hónappal később véletlenül éppen akkor fordultak a Kúriához, amikor lezárták a nyomozást a köztévé lehallgatási botránya ügyében, 2017. február 15.-én! Feltételezésünk szerint az ügyészség azt szerette volna elérni, hogy a bíróság a köztévé lehallgatási botrányához egy nagyon kicsit hasonló ügyben mondja ki, hogy nem történt bűncselekmény! 

A jelek szerint a Kúria megfelelt az elvárásoknak. 

A szokásos menetrendhez, és ahhoz képest, hogy a bíróság által jelentősnek minősített ügyről van szó, a Kúria brutálisan gyorsan, három hónap alatt elbírálta a felülvizsgálati indítványt!

A Kúria a mostani ítéletében tehát – az ügyészség generálta sajtóhírekkel ellentétben - nem az MTVA-s lehallgatási ügyről hozott ítéletet, hanem a WC-ben kamerázóról, akit bűncselekmény hiányában fölmentettek!

Kétségtelen viszont, hogy nagyon hasonló indokkal, mint amivel az ügyészség megszüntette a nyomozást a köztévés lehallgatás miatt. A Kúria és az Ügyészség abba kapaszkodott bele, hogy a jogtalan lehallgatással kapcsolatban a törvény a magánlak, magántitoksértés, stb. kategóriáit használja, ez pedig munkahelyre nem vonatkozik!? A női mosdóra sem…

A magyar igazságszolgáltatás szerint tehát nem tartozik a magánszférámhoz, hogy a munkahelyemen a mosdóban hogyan nyögök, és miképpen törlöm ki a seggemet! Azt egy kolléga titokban nyugodtan filmre veheti...

- lfs -

 Legalább 2,2 millió forintot kapott az államtól Stotz Gyula igazságügyi szakértő, akinek a szakvéleményére alapozva több éves nyomozás után vádat emeltek egy cégvezető ellen. Több mint 700 millió forintos kárt okozó hűtlen kezelés volt a vád. A szakértő aztán mindent visszavont, a cégvezetőt nyolc éves eljárás után pedig mindenben felmentették, amivel megvádolták. Az ítélet ellen seni sem fellebbezett, tehát jogerős lett. Stotz Gyula neve az elmúlt napokban az Alexandra könyvkiadó összeomlása kapcsán a legvadabb összefüggésekben került elő*.

A szlovák milliárdos, a közlekedési balesetben négy ember halálát okozó Eva Rezesová ügye óta tudjuk, milyen kiemelt szerepe lehet az igazságügyi szakértőknek. A **hvg.hu cikksorozatának köszönhetően a nyilvánosság számára is láthatóvá vált – a korábban nagy tekintélynek számító Melegh Tibor igazságügyi szakértőnek a baleset ügyében, a vádlott védelmében adott, kétes értékű szakvéleménye kapcsán -, hogy egy szakértői vélemény akár föl is menthet valakit nagyon súlyos vádak alól, de akár hosszú évekre börtönbe is juttathatja. Egy másik közismert ügyben, Geréb Ágnes esetében is erősen megkérdőjelezhető volt a szakértői vélemények elfogulatlansága.

Csütörtökön a Fővárosi Törvényszék (jogerősen) fölmentette a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. (BGyH) volt vezérigazgatóját, Ferenci Tibort az ellene fölhozott vádak alól. A bíróság 3,7 millió forint bűnügyi költséget állapított meg, amelyet – mivel a vádlottat fölmentették-, az állam visel. A bíróság az ítélet indoklásában nem részletezte, miből tevődött össze ez a költség, de az ügyet ismerő forrásaink szerint ebből legalább 2,2 millió forint körüli volt a Stotznak, mint szakértőnek kifizetett összeg. Röviden beszéltünk Stotz Gyulával is, aki szerint a szakértői díjazásából eddig csak kétszer 500 ezer forintot kapott meg.

A büntetőeljárásról nagyon röviden. A Demszky érában kinevezett vezérigazgató, Ferenci kezdeményezésére, még egy 2009-es hatástanulmány alapján kiszervezték a cég tevékenységének egy részét külső cégnek. Nem ultipénzről volt szó*** mert öt éven keresztül évi 1,5 milliárd forintról szólt a kiírt közbeszerzési pályázat. A vád szerint a kiszervezés a cég alaptevékenységét érintette, és több mint 400 millió forintos kárt okozott a cégnek. Ferenci kirúgása után ’visszaszervezték’ a tevékenységeket, de emiatt több mint 300 millió forinttal kellett végkielégíteni a közbeszerzésen nyertes Opero Kft.-t – ami a vádirat szerint éppen ennyivel növelte a Ferenci által okozott kárt.

A bíróság, Gimesi Ágnes tanácsa – a piaci pletykák szerint ő lehet a Fővárosi Törvényszék büntető kollégiumának új vezetője – tulajdonképpen nagyon röviden intézte el a vádat. Már csak azért is, mert a rendőrségi/ügyészségi szakértő szakvéleményének a hitelessége a bírósági eljárás során összeomlott. S ezzel, mint Gimesi bíró fogalmazott, kicsúszott a talaj a vád alól. Az ügyész, Nyirfa Ilona, kicsit szokatlan módon, ezúttal nem szaladt oda a pofonért: szakértői vélemény összeomlását érzékelve maga is a vádlott fölmentését kérte. Annyiban még próbálta menteni az ügyészi becsületet, hogy bizonyítottság hiányában javasolta a fölmentést.

A bíróság úgy látta, hogy a vádból - ami elsősorban Stotz szakértő véleményén alapult- semmi sem volt megalapozott. Például nem az alapvető célt jelentő, „fizikai közérzetet javító” tevékenységeket**** szervezték ki, hanem takarítói, villanyszerelői, karbantartói, stb. tevékenységeket. Nem volt megállapítható tényleges kár. Ráadásul –tegyük hozzá, hogy legalábbis formálisan- a bíróság szerint a döntéseket testületek hozták, és nem a vádlott: hanem a fürdőscég igazgatósága, illetve annak döntési jogosítványát részben elvonva a tulajdonos, a fővárosi közgyűlés gazdasági bizottsága. Ezek után nincs miről beszélni, szól a bírósági verdikt, a vádlottat nem lehet az ügyben mivel vádolni.

De akkor miért rugózott ezen 28 hónapon keresztül a Tisztelt Bíróság*****? Gimesi bíró kicsit zavaros magyarázatot adott. A vád benyújtásakor a bíróságnak értékelnie kell, hogy a vád törvényes-e. Ha jól értettük a bíró elmondását – Gimesi egyébként más bírókkal ellentétben képes közérthetően kommunikálni -, akkor a vád benyújtásakor is észlelte, hogy a hűtlen kezelés vádja nem állhat meg!!! Akár vissza is dobhatta volna az ügyészségnek! Azért tárgyalta mégis ezt az ügyet, s azért „vett fel mégis bizonyítást”, mert fölmerült egy másik bűncselekmény gyanúja: a csalás vádja. Ezt Ferenci akkor követhette volna el, ha hamis adatokat adott volna meg a kulcsfontosságú hatástanulmány elkészítéséhez. (Ennek elvi lehetőségét egyébként a vádlott védője, Papp Gábor is fölvetette perbeszédében.) A bíróság a bizonyítási eljárásban azonban azt állapította meg, hogy ilyen nem történt!

A dolog egy laikus számára azért nagyon problémás, mert a bíróságok – ezzel szeretik fölmenteni magukat- mantraszerűen hangsúlyozzák, hogy ők csak hozott anyagból dolgoznak, csak az eléjük beterjesztett vádat tudják elbírálni. Akkor miért pörgetnek 28 hónapig egy olyan bírósági eljárást, amelyben olyasmire keresnek bizonyítékot, amivel kapcsolatban az ügyészség nem emelt vádat? Ha a bíró előzetes véleménye is az volt, hogy az eredeti vád, a hűtlen kezelés nem áll meg, miért sz..ott azon, hogy egy kisebb súlyú, az ügyészség által nem említett bűncselekménnyel kapcsolatban bizonyítási eljárást folytasson le? Ismételjük: Arra kerestek bizonyítékot, hogy Ferenci adott-e hamis adatokat a kulcsfontosságúnak tekintett hatástanulmányhoz? A bíróság szerint nem adott.

A bírósági eljárás költségét egyébként - önmagában 5-6 millió forintra lehet becsülni…

De kerüljünk vissza a fő témához, az igazságügyi szakértőkhöz! Az ügyész/ügyvéd/bíró véleménye abban összegezhető, hogy a nyomozás során igénybevett igazságügyi szakértő minősíthetetlenül rossz munkát végzett. Tizenhárom szakvéleményt adott******, amelyek egy részét maga kezdeményezte. Mindig újabb adatokkal, és azokhoz kapcsolódva újabb magyarázatokkal állt elő, fogalmazott Gimesi bíró. Nem tényadatokra alapozott, mondta számos részletre a bíróság. Eszerint Stotz saját, különböző időpontokban adott szakvéleményei egymással is ellentmondásban álltak, ezért a bíróság kizárta azokat a bizonyítékok köréből. Stotz Gyula kérdésünkre, a bíróság kritikáját hallva, nem kevés indulattal, azt mondta, hogy egyrészt csak olyan adatokra alapján dolgozott, amit a hatóságok bocsátottak a rendelkezésére. Ő is hozott anyagból dolgozott, összegezhetjük a véleményét. Másrészt a számára járó szakértői díjból eddig csak kétszer 500-500 százezer forintot, azaz egymillió forintot kapott.

A bírósági eljárásban tehát megsemmisítették a szakértő hitelességét, aki az eljárás alatt vissza is vonta a szakvéleményeit. Jogosult-e ezek után Stotz a díjazásra? A rendőrség/ügyészség miért alkalmaz ilyen szakértőket? Ha a bíróság – jogerőre emelkedett -álláspontja igaz, akkor az ügyészségnek már a vádiratot sem lett volna szabad benyújtania a bíróságnak! Ezek után vissza kell-e fizetnie az elfogadhatatlannak minősített szakértőségért fölvett pénzt?

A védelem is fölsorakoztatott szakvéleményeket. Egyik sokat emlegetett, a bíróság által is hitelesnek tekintett igazságügyi szakértőjük Szebellédi István volt, aki időközben elhunyt. Ő korábban a BGyH könyvvizsgálója is volt, ami föl is vet összeférhetetlenségi kérdéseket. Ráadásul a bíróság nem is Szebellédi igazságügyi szakértőként adott véleményére hivatkozott az ítélet indoklásakor, hanem a korábbi, a BGyH megbízásából készített (!?!) könyvvizsgálói anyagára.

Szebellédi zűrös figura volt, elsősorban azzal vált rossz hírűvé, hogy korábban a hírhedt Ybl Bank könyvvizsgálója volt. Csak a gondviselésnek, vagy más közbeavatkozóknak köszönhette, hogy anno O. Naggyal és társaival együtt nem került a vádlottak padjára… Alig érthető, hogy ilyen előélettel hogyan lehetett belőle jegyzett igazságügyi szakértő!

A vádlott, Ferenci fölmentéséhez valószínűleg elegendő volt, hogy Stotz igazságügyi szakértő 2,2 milliós szakvéleménye a bíróságon semmit sem ért. De az sem néz ki jól, hogy a vádlott mellett szóló igazságügyi szakértő renoméjával is bajok vannak…

Mindez megkérdőjelezi az igazságügyi szakértői rendszer akkreditációs rendszerét!