Legalább 2,2 millió forintot kapott az államtól Stotz Gyula igazságügyi szakértő, akinek a szakvéleményére alapozva több éves nyomozás után vádat emeltek egy cégvezető ellen. Több mint 700 millió forintos kárt okozó hűtlen kezelés volt a vád. A szakértő aztán mindent visszavont, a cégvezetőt nyolc éves eljárás után pedig mindenben felmentették, amivel megvádolták. Az ítélet ellen seni sem fellebbezett, tehát jogerős lett. Stotz Gyula neve az elmúlt napokban az Alexandra könyvkiadó összeomlása kapcsán a legvadabb összefüggésekben került elő*.

A szlovák milliárdos, a közlekedési balesetben négy ember halálát okozó Eva Rezesová ügye óta tudjuk, milyen kiemelt szerepe lehet az igazságügyi szakértőknek. A **hvg.hu cikksorozatának köszönhetően a nyilvánosság számára is láthatóvá vált – a korábban nagy tekintélynek számító Melegh Tibor igazságügyi szakértőnek a baleset ügyében, a vádlott védelmében adott, kétes értékű szakvéleménye kapcsán -, hogy egy szakértői vélemény akár föl is menthet valakit nagyon súlyos vádak alól, de akár hosszú évekre börtönbe is juttathatja. Egy másik közismert ügyben, Geréb Ágnes esetében is erősen megkérdőjelezhető volt a szakértői vélemények elfogulatlansága.

Csütörtökön a Fővárosi Törvényszék (jogerősen) fölmentette a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. (BGyH) volt vezérigazgatóját, Ferenci Tibort az ellene fölhozott vádak alól. A bíróság 3,7 millió forint bűnügyi költséget állapított meg, amelyet – mivel a vádlottat fölmentették-, az állam visel. A bíróság az ítélet indoklásában nem részletezte, miből tevődött össze ez a költség, de az ügyet ismerő forrásaink szerint ebből legalább 2,2 millió forint körüli volt a Stotznak, mint szakértőnek kifizetett összeg. Röviden beszéltünk Stotz Gyulával is, aki szerint a szakértői díjazásából eddig csak kétszer 500 ezer forintot kapott meg.

A büntetőeljárásról nagyon röviden. A Demszky érában kinevezett vezérigazgató, Ferenci kezdeményezésére, még egy 2009-es hatástanulmány alapján kiszervezték a cég tevékenységének egy részét külső cégnek. Nem ultipénzről volt szó*** mert öt éven keresztül évi 1,5 milliárd forintról szólt a kiírt közbeszerzési pályázat. A vád szerint a kiszervezés a cég alaptevékenységét érintette, és több mint 400 millió forintos kárt okozott a cégnek. Ferenci kirúgása után ’visszaszervezték’ a tevékenységeket, de emiatt több mint 300 millió forinttal kellett végkielégíteni a közbeszerzésen nyertes Opero Kft.-t – ami a vádirat szerint éppen ennyivel növelte a Ferenci által okozott kárt.

A bíróság, Gimesi Ágnes tanácsa – a piaci pletykák szerint ő lehet a Fővárosi Törvényszék büntető kollégiumának új vezetője – tulajdonképpen nagyon röviden intézte el a vádat. Már csak azért is, mert a rendőrségi/ügyészségi szakértő szakvéleményének a hitelessége a bírósági eljárás során összeomlott. S ezzel, mint Gimesi bíró fogalmazott, kicsúszott a talaj a vád alól. Az ügyész, Nyirfa Ilona, kicsit szokatlan módon, ezúttal nem szaladt oda a pofonért: szakértői vélemény összeomlását érzékelve maga is a vádlott fölmentését kérte. Annyiban még próbálta menteni az ügyészi becsületet, hogy bizonyítottság hiányában javasolta a fölmentést.

A bíróság úgy látta, hogy a vádból - ami elsősorban Stotz szakértő véleményén alapult- semmi sem volt megalapozott. Például nem az alapvető célt jelentő, „fizikai közérzetet javító” tevékenységeket**** szervezték ki, hanem takarítói, villanyszerelői, karbantartói, stb. tevékenységeket. Nem volt megállapítható tényleges kár. Ráadásul –tegyük hozzá, hogy legalábbis formálisan- a bíróság szerint a döntéseket testületek hozták, és nem a vádlott: hanem a fürdőscég igazgatósága, illetve annak döntési jogosítványát részben elvonva a tulajdonos, a fővárosi közgyűlés gazdasági bizottsága. Ezek után nincs miről beszélni, szól a bírósági verdikt, a vádlottat nem lehet az ügyben mivel vádolni.

De akkor miért rugózott ezen 28 hónapon keresztül a Tisztelt Bíróság*****? Gimesi bíró kicsit zavaros magyarázatot adott. A vád benyújtásakor a bíróságnak értékelnie kell, hogy a vád törvényes-e. Ha jól értettük a bíró elmondását – Gimesi egyébként más bírókkal ellentétben képes közérthetően kommunikálni -, akkor a vád benyújtásakor is észlelte, hogy a hűtlen kezelés vádja nem állhat meg!!! Akár vissza is dobhatta volna az ügyészségnek! Azért tárgyalta mégis ezt az ügyet, s azért „vett fel mégis bizonyítást”, mert fölmerült egy másik bűncselekmény gyanúja: a csalás vádja. Ezt Ferenci akkor követhette volna el, ha hamis adatokat adott volna meg a kulcsfontosságú hatástanulmány elkészítéséhez. (Ennek elvi lehetőségét egyébként a vádlott védője, Papp Gábor is fölvetette perbeszédében.) A bíróság a bizonyítási eljárásban azonban azt állapította meg, hogy ilyen nem történt!

A dolog egy laikus számára azért nagyon problémás, mert a bíróságok – ezzel szeretik fölmenteni magukat- mantraszerűen hangsúlyozzák, hogy ők csak hozott anyagból dolgoznak, csak az eléjük beterjesztett vádat tudják elbírálni. Akkor miért pörgetnek 28 hónapig egy olyan bírósági eljárást, amelyben olyasmire keresnek bizonyítékot, amivel kapcsolatban az ügyészség nem emelt vádat? Ha a bíró előzetes véleménye is az volt, hogy az eredeti vád, a hűtlen kezelés nem áll meg, miért sz..ott azon, hogy egy kisebb súlyú, az ügyészség által nem említett bűncselekménnyel kapcsolatban bizonyítási eljárást folytasson le? Ismételjük: Arra kerestek bizonyítékot, hogy Ferenci adott-e hamis adatokat a kulcsfontosságúnak tekintett hatástanulmányhoz? A bíróság szerint nem adott.

A bírósági eljárás költségét egyébként - önmagában 5-6 millió forintra lehet becsülni…

De kerüljünk vissza a fő témához, az igazságügyi szakértőkhöz! Az ügyész/ügyvéd/bíró véleménye abban összegezhető, hogy a nyomozás során igénybevett igazságügyi szakértő minősíthetetlenül rossz munkát végzett. Tizenhárom szakvéleményt adott******, amelyek egy részét maga kezdeményezte. Mindig újabb adatokkal, és azokhoz kapcsolódva újabb magyarázatokkal állt elő, fogalmazott Gimesi bíró. Nem tényadatokra alapozott, mondta számos részletre a bíróság. Eszerint Stotz saját, különböző időpontokban adott szakvéleményei egymással is ellentmondásban álltak, ezért a bíróság kizárta azokat a bizonyítékok köréből. Stotz Gyula kérdésünkre, a bíróság kritikáját hallva, nem kevés indulattal, azt mondta, hogy egyrészt csak olyan adatokra alapján dolgozott, amit a hatóságok bocsátottak a rendelkezésére. Ő is hozott anyagból dolgozott, összegezhetjük a véleményét. Másrészt a számára járó szakértői díjból eddig csak kétszer 500-500 százezer forintot, azaz egymillió forintot kapott.

A bírósági eljárásban tehát megsemmisítették a szakértő hitelességét, aki az eljárás alatt vissza is vonta a szakvéleményeit. Jogosult-e ezek után Stotz a díjazásra? A rendőrség/ügyészség miért alkalmaz ilyen szakértőket? Ha a bíróság – jogerőre emelkedett -álláspontja igaz, akkor az ügyészségnek már a vádiratot sem lett volna szabad benyújtania a bíróságnak! Ezek után vissza kell-e fizetnie az elfogadhatatlannak minősített szakértőségért fölvett pénzt?

A védelem is fölsorakoztatott szakvéleményeket. Egyik sokat emlegetett, a bíróság által is hitelesnek tekintett igazságügyi szakértőjük Szebellédi István volt, aki időközben elhunyt. Ő korábban a BGyH könyvvizsgálója is volt, ami föl is vet összeférhetetlenségi kérdéseket. Ráadásul a bíróság nem is Szebellédi igazságügyi szakértőként adott véleményére hivatkozott az ítélet indoklásakor, hanem a korábbi, a BGyH megbízásából készített (!?!) könyvvizsgálói anyagára.

Szebellédi zűrös figura volt, elsősorban azzal vált rossz hírűvé, hogy korábban a hírhedt Ybl Bank könyvvizsgálója volt. Csak a gondviselésnek, vagy más közbeavatkozóknak köszönhette, hogy anno O. Naggyal és társaival együtt nem került a vádlottak padjára… Alig érthető, hogy ilyen előélettel hogyan lehetett belőle jegyzett igazságügyi szakértő!

A vádlott, Ferenci fölmentéséhez valószínűleg elegendő volt, hogy Stotz igazságügyi szakértő 2,2 milliós szakvéleménye a bíróságon semmit sem ért. De az sem néz ki jól, hogy a vádlott mellett szóló igazságügyi szakértő renoméjával is bajok vannak…

Mindez megkérdőjelezi az igazságügyi szakértői rendszer akkreditációs rendszerét!