Tarlós István főpolgármester (korábbi óbudai polgármester) kétségtelenül első számú felelőse annak, hogy árvízveszélyre hivatkozva megváltoztatják az óbudai Rómain a Duna-part mai jellegét, kivágnak rengeteg fát. Ha valaki ezért dühös rá, akkor nyugodtan lefasisztázhatja őt. Rohadt kommunistának is nevezheti. Akár el is rappelheti a két fordulatot, tetszés szerint váltogatva azokat. Attól viszont mindenkit óvnánk, hogy emiatt pl. korrupt köcsögnek nevezze Tarlóst! Legalábbis ha jól értettük a Kúria egyik korábbi ítéletét, amit most elvi jelentőségűnek nyilvánított a legfőbb bírói testület (11/2017. számú büntető elvi határozat). A bíróságoknak tehát a jövőben figyelemmel kell lenniük erre az ítéletre.
Még 2011-ben történt egy faluban, hogy az önkormányzat – forma szerint jogszerűen – ki akart vágatni jó pár fát. Az egyik lakos ez ellen már korábban is tiltakozott, „az önkormányzat és vezető tisztségviselőinek tevékenységét éles kritikával illette”. A fakivágás napján a helyszínen is tiltakozott, és a szintén ott lévő polgármesternek azt mondta, hogy „maga fasiszta”, majd kisvártatva azt is, hogy „rohadt kommunista”.
A polgármester megbántva érezte magát, ezért büntetőeljárást kezdeményezett. A jogerős ítéletben az indulatos helyi polgárt a két rendbeli rágalmazás vádja alól fölmentették, de becsületsértés miatt – de csak a fasisztázásért (!) - megrovásban részesítették. Ő ezután felülvizsgálatért a Kúriához fordult, amely most azt állapította meg, hogy amit tett, az nem bűncselekmény, tehát hatályon kívül helyezték a megrovást. A Kúria 73 pontban foglalta össze az ítéletét. Érezhetően úgy fogalmaztak, hogy mi laikusok is értsünk belőle valamit, érdemes tanulmányozni.
A rágalmazást és a becsületsértést gyakran keverjük. „A hétköznapi felfogás nem húz éles határt a rágalmazás és becsületsértés közé, mindkettő becsületbevágó ügy”, pedig jogilag nagyon súlyos a különbség közöttük. A rágalmazás egy tényszerű állítást tartalmaz, egy eseményt, egy történetet idéz föl, amit valóságosnak hihetünk, nagyobb a hitele. Napi politikai példával élve (ez természetesen nem a bíróság példája!), ha Gyurcsány Ferenc nem bizonyítja az egyébként zavaros állítását Orbán zsarolhatóságáról, akkor bizony rágalmaz.
Ha valakire azt mondják, hogy valamit ellopott, az rágalmazó tényállítás. Ha azt mondják tolvaj, akkor az csak becsületsértés.
A becsületsértés ugyanis értékítéletet fejez ki. Az „Áder János elvesztette köztársasági elnök jellegét” rigmus becsületsértő (ez sem bírósági példa), de olyan, amivel „a becsületsértő a saját értékítéletét adja tovább”, tehát a megengedhető véleménynyilvánítás kategóriájában tartozik. Különösen közszereplő esetében.
Fasisztázni, kommunistázni csak úgy, nagy általánosságban, „konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekménye említése nélkül – nem tény… nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg”. Ezért nem fér bele sem a rágalmazás, sem a becsületsértés kategóriájába. A magunk részéről erősen kételkedünk ugyan az érvelés helyességében, de inkább alakítsa ki mindenki a saját véleményét! A Kúria szerint egyébként a becsületsértés fogalmát a törvény „nyitott” módon határozza meg, tehát az ítélet meghozatalában különösen nagy az eljáró bíróság szerepe.
A Kúria többszörösen is körbejárta a problémát. „… a tények meggyőző ereje nagy... ezért hisznek az emberek a tényeknek (tényállításnak) inkább, mint az értékítéletnek”. Tehát ha Gyurcsány azt mondja Orbánról, hogy fasiszta/kommunista, az emberek könnyen megvonják a vállukat, mert ez inkább csak Gyurcsány értékítéletéről, politikai érzékéről vall. Ha az Orbán által elsíbolt milliárdokról mond konkrétan valamit, akkor ez olyan állítás, ami után a választópolgár alakít ki magában egy véleményt Orbánról, és ez sokkal erősebb hatású lehet, mint Gyurcsány bármilyen becsületsértő véleménye. A „becsületsértő kijelentéseknek /ugyanis/rendszerint nincs konkrét tartalma”.
Tehát, ha – elnézést a következő bonyolult idézetért! - „önmagában (csupán) azt mondják /valakiről/, hogy bűnös, vagy rossz ember, akkor az kizárólag értékítélet, amiben oly mértékig absztrahált, ekként feloldódott a konkrétság, hogy nincs mód azt konkrét bűnre, elkövetésre visszavezetni, vagy ekként érteni.” A Kúria részben ebből vezette le azt, hogy a fasiszta/kommunista jelző nem más, csak értékítélet. Ezt pedig nem szabad büntetni!
A Kúria kiemelte, hogy a jogerős ítéletben helytelen volt kiemelni a fasisztázást a két gyalázkodás közül. (Mint csípősen megjegyezték, ez az 1990 előtti jogfelfogás!) Ha már elítélték a helyi polgárt, mindkét fordulatért kellett volna! De a fenti érvelés alapján egyik szidalmazás sem bűncselekmény…
A Kúria határozata alapján tehát úgy gondoljuk, ha valaki a fakivágás miatt korrupt köcsögnek nevezné Tarlóst, azzal a korrupció tényét bizonyosan állítana, amit bizonyítania is kellene. A köcsög fordulatról pedig évekig elmerengene a bíróság arról, hogy rágalmazás, vagy becsületsértés…
Mindettől függetlenül jó lenne, ha a fasisztázásnál, kommunistázásnál végre szellemesebb fordulatokkal tudnánk becsmérelni egymást!
Lang Márk
